Egész eddigi életemben magányosnak éreztem magam. Apám, aki mindig beszélgetett velem, sokat dolgozott. Reggel már nem volt otthon, mikor felkeltünk, este pedig még nem volt otthon lefekvéskor. Egész nap azt vártam, hogy hazaérjen, és végre valaki odafigyeljen rám. Mikor hazaért a munkából, mindig első dolga volt, hogy benézzen hozzánk. Próbáltam fent maradni, hogy legalább pár mondatot tudjak vele beszélni. Ha sikerült, sokkal jobb éjszakám volt. Rengeteget dolgozott, miattunk. Más viszont ...